Aznap sem voltál túlságosan romantikus, pedig én a borból szentimentálisra varázsoló mennyiséget öntöttem neked. Kicsit tréfálkoztam még a Hold volt Hold nem volttal, te átkaroltál, bámultad a csillagos eget s felsóhajtottál; ekkora szemölcsöt sosem láttál még az égen éjszaka. Nem voltál romantikus, akkor sem lettél azzá, amikor félmosollyal ajkam szegletén lehunytam szemem és kicsinnyel előbbre dőltem, hogy érezd – csak csóktávolságnyi közöttünk a tér, kellemetlen volt a pillanat, melyben észrevettem, már a kezed sem ér. Leültél a padra, ujjaid közé fektetted sápadt arcodat, én azt hittem valami baj történt, de csak… Te ismét nem voltál romantikus.
(Nem voltál az. Mondtad is: – Ne haragudj, nekem ez így nem megy! Húsz éve dolgozom értetek – érted. Anyád gyűlöl, a sajátom téged nem szeret. Amióta elment az apád, a gyerek alig nevet. Elvittél párterápiára, elmentem – láthatod. Talán romantikus valóban nem vagyok, de bármit megtennék ma is, érted, értetek. Ha szeretsz, érd be azzal, lefekszem most aludni, holnap korán kelek. Tudom, ez már megint nem romantikus; tudom, te azt szeretnéd, hogy az legyek. Nem bírom már elviselni, hogy az szeretnék lenni én is, de egyelőre, ha agyon vernének sem tudnék vidámabb szerepet húzni magamra, pedig hidd el nekem, nagyon szeretlek. Egyszerűen nem bírok megbirkózni a tudattal; egy hét múlva munkanélküli leszek.)
…Tíz éve már nem bírok megbirkózni én sem a tudattal. Azzal, hogy nem vagy már velünk. Véletlen baleset. Egy buta véletlen baleset csupán, amiből nekünk… – A Te életbiztosításodból.
Jocika boldog, eljegyezte Petrát. Tegnap este itthon vacsoráztak. Én már hálóingben voltam, ők a kertben borozgattak. A te padodra ültek. Kicsit leskelődtem az ablakból lefekvés előtt. Olyan szépen csókolóztak a nagy szemölcs alatt. Rád gondoltam. Végig. Ezerszer ezer romantikus emlék altatott.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.14. @ 13:11 :: Kőmüves Klára
