Házam kontya alá bogarászni jönnek csacska fecskepárok, míg
bíborszín szél sétál az égen. Ház előtti árok éke kő, délutántól
diótörőset játszik erre két kis copfos hölgyemény. Enyém az
utolsó szó joga; Megvénült a nap, siessetek haza! Megöregedett
bizony, háromtól magázom újra, felhőfőkötők mögött pirul a Nap,
ezerfelé hasadt anyag kerül az égre, sötétbe tér az agg. Halálhírt
baj; hajnalra már bölcsőjében ringatózva szürcsöl harmatot a nap.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.20. @ 16:40 :: Kőmüves Klára