M. Fehérvári Judit : A Feltámadás pótlékairól

Nyomtatás

„Amit egynek a legkisebbek közül is tesztek, nekem teszitek.”

                                                                          (Máté 25, 45)

Az ember soha nem egész.

Vagy karja fonódna ringva

helyére a Másik tüzébe,

vagy kitárná keresztjét,

mielőtt zúgva kondulna

újra a nagyheti lárma:

böjt nélküli üzérkedés

– üres járata a hitnek -,

hol nincsen helye idegeneknek,

csak képeknek és Megváltóknak,

kik hirdetik e világ tetején,

hogy mégsincsen Isten,

csak a múlt árnyai

festenek imádni

Krisztust is…

… s ájtatosok is jőnek

és írástudók és farizeusok

meg templomi törvények…

– nevetséges gépezet-

Halljuk, mikor elközelg az ünnep:

Szentként imádják,

pedig valódi Énje, s mit

végig hirdetett, egyetlen

szóban íratott csupán meg,

melynek tartalma nem más,

mint az Élet és a Szeretet,

mi felfedte Samária titkát,

a vámosokét és utcalányokét,

s a fán kuksoló Zákeusét,

Jairus leányáét és Lázárét,

s tudást adott a holdsugár éjen

Nikodémusnak, hogy a kútnál

ő is valódi vízből merítsen,

hiszen Isten Országa

inkognitóban, rangrejtve

nem ott él és cselekszik,

ahol fényruhába vonják,

miközben képzeletben

mindenféle tévhittel felruházzák,

s templomi kegytárggyá teszik,

így talán soha el nem hiszik,

hogy Ember is volt tündöklő arccal,

majd Istenné vált a Feltámadással…

Így került a világban helyére

minden aprócska szerelék,

mert az ember hittel a lelkében

lehet csakis az Egész.