Halott vágyak
Fekete alakod közeleg az éjben,
Halott vágyak csillognak szemében.
Álmodott szerelmet,
H? lányt,gazdagságot,
De szerelme a bánat lett,
S nem lelt szabadságot.
Megálmodott engem,
S most eltaszít,
Már nem látod
könnyes szemem,
A düh, s a bánat
elvakít.
Ajkaid hidegek lettek,
Melyek remegve
csókoltak hajdanán,
Szemeid eljegesedtek,
Néznek de
nem találnak rám.
Szeretlek, s bár már
lelked megfagyott
Én mégis megpróbálom
felébreszteni,hisz
A szíved nem halott.
Gyönyör? szemeid,
Angyali arcod látom,
amint felém közeleg,
T?r szeli ketté szívem,
S lassan meghalok
Veled.
———————————————————
Néhol ragrímelsz, máshol viszont gyönyör?, tiszta rímeid vannak. Az írást egy igen kellemes ritmusú sorral indítod, meglesz tehát itt a verszene el?bb vagy utóbb, hallásod, érzéked van, ez nagyon fontos.
Tehát az els? sorod igen jó ritmussal indul, a második sorral viszont csacsisággá teszed az egész versszakot.
Az alalnyod ugyanis a versbéli kedves alakja a szövegértelmezés szerint. Egy alaknak (hacsak nem tekintjük szlenges szónak), hogyan van szeme, hogyan álmodik… stb.
A harmadik szakaszodat a sok e hangzó teszi komikussá, mekeg az egész.
Aztán ott van még ez a teátrális stílus. Halál, halál, halál. Annyiszor sütöd el, hogy teljesen erejét veszti, immunisak leszünk rá, pont ett?l a nagy hatni akarástól vész el a dráma.
Összességében tehát: ne akarj ránk ekkora hatással lenni, hidd el, hogy a kevesebb sokkal több lehet.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Major Mária-Brigitta
