Isten képmása
Láncok tartják fogva testem,
Kampók hatolnak húsomba,
Lassan kitépik a karom,
S meghalok saját börtönömben.
Állj! Elég legyen, itt én vagyok az úr!
Vagy már elfelejtettétek ki adott nektek életet?!
Alantas szolgák, csúszómászó-férgek,
Hát nem tudjátok, hogy t?lem kaptátok fényetek?!
Akár a kutyák! Azt támadjátok ki kedves hozzátok,
S annak engedelmeskedtek, ki láncot dob rátok!
Leszálltam a keresztr?l, most megtisztítom a világot,
Kitépem szívetek, mert „halált”,
Mert minden pap pusztulást prédikált!
Itt vagyok, ez a sorsom, elveszem t?letek az életet,
Ti nem láttok, sötétben lépkedek,
Azt hittétek, Isten tért vissza,
Azt hittétek, anno meghalok értetek,
De halálom a poklot hordozta,
Most elveszem mindenetek!
Nem vagyok, már csak egy szempár mosolyog az éjben,
Nem vagyok itt, és eddig sem léteztem,
A történelemkönyvek mégis lejegyeztek engem,
Lapjaikon, mint holokauszt szerepeltem.
Major Mária-Brigitta
2010-12-18
————————————————————————————
Az els? versszak még jó. Azután átmész egy hatásvadász zajongásba, pedig volna egy-két kép, ami egy megfelel? környezetben nagyon profi hatást érne el. Egy figyeleméhes, lázadó kamasz. Ez jutott eszembe err?l az össze írásról összességében.
A gondolatmenet sem világos, ami viszont kiviláglik bel?le: az Istenkáromlás és némi antiszemitizmus. Az els?nek itt nem örülünk, a második egyenesen tilos, mindegy hány esztend?s alkotó teszi elénk.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.15. @ 15:14 :: Major Mária-Brigitta