Őrült gondolataim
kinek adhatnám?
Mindig van mit mondanom,
minek a hallgatás, ha oly szépek?
Sodró hullámú boldogság,
de ki halászna belőlem néha még egy,
még egy… arany halat: kívánságra verset.
Szófordulatokból tornázik, és fázik – nem látod?
Mások látszatát ki veszi komolyan, ha nem én?
Hisz emberből meleg és bugyogó akarások, lázak,
lefejthető a selyemtérerő is,
… harapós mosolyban gubbaszt az ész is,
ne vitriolban, ne formalinban őrizzük szívünk.
Melyik papír issza be a tintát?
Melyik pergamenen törnek a kövek?
Hol simítanak pontokat a vázra?
Annyi alázatot adok, amennyiből jut egy falat
mindenkinek.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.10. @ 16:00 :: Marthi Anna