Jó, nem a “pasi” utáni vágyat
dobnám el, engedném hadd
röpüljön… inkább mindazt
mi bennem régóta fölösleges,
a szerelemről egy s mást már
értek, lám végre beismerem,
nem bácsiba vagy szerelmes
sosem, csakis az érzésbe,
hihető, hogy isteni fénysugár.
Nem folytatom, hisz ki ember
tudja már mindezt, hiába is
keres-kutat, magában, mint
a Nap világos, reménytelivé
csakis szépségünk tehet, ha
tükörként szelídül: bennünk
az átfogó világ is harmóniát
keres.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Marthi Anna