bohók vagytok ikrek
egyiketek mintha a naiv lány lenne aki érez
a másik arcban az excentrikus hangzása van
mikor elvont lesz amit csak simán egy sárga
sálból egy jó fotós a benzinkút el?tt
kosarad rejti a holdat
lépteid nyomán nem ?rzött képekb?l az új
ki fog szólni nektek a már létez? világról
energiabomba tollsepr? és gizgaz-keret
modern üreset fest a tény
hogy er?s színekb?l kopott kapualjat
is lehet
barnára festették a szépen lepattogzott csodakék kapumat
miért hitték hogy így szebb lett
befestettétek a sajnálatot feketére holott nem ráncos
sorsnak pécézik a mozdulatlan világot
mikor sorozatot vetít a lehetelen képek hada
heverészik a lepkeágyban gubód megóvja ?t
állóképek és éles ellentétek ebb?l fotózod a hideg érzelmedet
ahol nics láng nics fészek rideg holnap miben k? helyett
embert vonszol a tárgyi félhomály
összef?znéd a láncot nem mozog szín nyugtatja mit a gondolat
nem tudott…semmit sem nevez bohóságnak
meztelen testvéred rég tetszhalott
ravatalán álomképek túl rágós arctalan tegnapokat
cserél be az id? happy enddé
———————————-
Kedves Szerz?, kissé túlságosan szabadon eresztetted magad: a mondatok nem egymásba hajolnak, hanem egymásba folynak, az eredmény pedig egy rágós, se eleje, se vége, se közepe, kivehetetlen gondolatsor.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.09. @ 15:30 :: Marthi Anna