a csomagolást nézed:
piroslik egyik oldala,
kifolyt – remény odva
-abból valami ragadós
kopottas leplet húzott magára az esti levegő-ég,
romlatlan gyümölcsöket lógat – bölcs káprázatát
– megfognád, mi tarsolyodba hull:
üres tele üres tele üres tele
mindent odaad néked,
de lelketlenül mégis elveszíted,
lelkes magadban újra megleled,
fáradt kéz bontja tovább,
mozdul a száj, mosolya kérlelő,
megfesti rendre dalát az égnek,
hallod, benne zizeg egy váratlan csodás
alkalom, hogy szárnyat nyithasson,
amiért beleszagolsz éjeken át
a csendbe…
Legutóbbi módosítás: 2011.04.21. @ 12:11 :: Marthi Anna