Marthi Anna : Vérem helyett

2011.04.21. Marthi Anna Vers 14
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

a csomagolást nézed:

piroslik egyik oldala,

kifolyt – remény odva

-abból valami ragadós

 

kopottas leplet húzott magára az esti levegő-ég,

romlatlan gyümölcsöket lógat – bölcs káprázatát

 – megfognád, mi tarsolyodba hull:

 

üres tele üres tele üres tele

 

mindent odaad néked,

de lelketlenül mégis elveszíted,

lelkes magadban újra megleled,

fáradt kéz bontja tovább,

mozdul a száj, mosolya kérlelő,

megfesti rendre dalát az égnek,

 

hallod, benne zizeg egy váratlan csodás

alkalom, hogy szárnyat nyithasson,

amiért beleszagolsz éjeken át

a csendbe…

Legutóbbi módosítás: 2011.04.21. @ 12:11 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak