Mudra Csaba : Vágy léptek

Nyomtatás

Melegére vágyom,
mint kipattant apró parázs
a hideg t?zhely szélén.
Szavai emlékébe temetkezem,
így olyan,
mintha tegnap ment volna el,
s közben, eltelt évek sírnak,
térdembe kapaszkodva,
úgy ahogy kegyelemért
könyörög az örök zsivány.

Pillantását kérem.
Csalnék érte az órában
a homokszemekkel,
hogy gyorsabban teljen
minden percem.
Lépteit csalom magamhoz,
mint h? ebet, mi sietve rohan,
ha hallja kiáltani a számára
ismer?s nevet.

De nem lehet, nem szalad,
nem ölel,
csókja nem égeti szám, ajka
parázsra nem lehel.
Megfosztottak,
a szavak nem súgnak,
kezek nem szorítanak.
A léptek halkulnak,
elhallgatnak…