Aki egy kicsit is
szívedben lakozik,
vigyázzál rá nagyon,
mert hozzád tartozik.
Ne váljál el t?le,
sohasem haraggal,
ha megbánt is néha
kéretlen szavakkal.
Nem tudni, hogy holnap
felkel-e még napunk,
nem tudni, hogy holnap
hallja-e még szavunk.
Nem tudni, hogy vajon
lehet-e még újra,
elmondani neki,
amit jó lett volna…
Ne feküdj le soha,
szívedben haraggal,
mert nem tudni soha,
hogy mit hoz a hajnal.
Nem tudni sohasem,
hogy lesz-e még új napunk,
örökre megbánva
oktalan haragunk…
————————————————-
Bájos, emlékkönyvbe ill? versike, kedves Szerz?, a f?oldalhoz nem elég er?s.
Üdv.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.07. @ 20:08 :: Murák Tibor