Murák Tibor : Nem érdemlek mást…

Nyomtatás

Nem érdemlem meg,
hogy suttogd a nevemet,
nem érdemlem meg,
hogy letöröld könnyemet.

Nem érdemlem meg,
hogy álmodozzál rólam,
nem érdemlem meg,
hogy elhidd, miket mondtam.

Nem érdemlem meg,
hogy megfogjad a kezem,
nem érdemlem meg,
hogy szíved enyém legyen.

Én nem érdemlem meg,
hogy szíved értem fájjon,
én nem érdemlem meg,
hogy éljek e világon.

Nem érdemlek semmit,
se könnyet, se szánalmat,
okoztam már így is,
épp elég fájdalmat!

Nem érdemlek mást,
mint magamra maradni,
s ?rült utam végén
a vesztembe rohanni…

——————————–

Kedves Szerz?! Egy verst?l mélységeket és magasságokat várunk, közhelynek ott van az élet. Az írásod ragrímes, kifejezésmódja szegényes, mondandója túl teátrális. A versnek ?szintének kell lenni, de vigyázat, a versnek saját igaza van. Ezt az írást most nem hiszem.