nem széthordoznak a hangyák,
de begy?jtenek a bolyba,
hova él?ként eljutni – soha.
nem szétszeret az úristen,
mibe beledöglik az ember –
elvégre tanít máshogyan élni.
nem könny? most kérlelnünk,
sötétbe hagyni más’ felünk –
inkább a teljességre vadászunk.
nem az id?nkön túlival,
hanem kéne foglalkoznunk
magunkkal; minden itt-most: az id?.
fakoronától gyökerek
aljáig másznak a hangyák –
bár égbe néz – nem repül a lélek.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.22. @ 11:39 :: Petz György