Nincs ködszürke, csak színes ablakok.
Karcsú boltív, virágok, pár szentkép.
Érzem a mozdulatlan padot.
Nyugalom, harmónia, békesség.
Halk szívdobbanás, mozdul a kezem,
h?vös és száraz, mégis tapad.
Mély lélegzettel szívemre teszem:
szól az ima, némán és hallgatag.
Bánat és gond most messzi elkerül.
Mint a sz?z hó, minden érintetlen.
Magány? Itt sosem vagyok egyedül,
mert mellettem ülsz a gyertyacsendben.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.27. @ 17:56 :: Rácsai Róbert
