Seres László : Ha az ősz jön

2011.04.20. Seres László Vers 14
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Ma már csak emlékeket farigcsálok.

Szívemben kristály-időnyi lét lüktet,

a visszaszámlálók és tapadó csápok

között egymás kezét nem eresztjük el.

 

Hogy kezdődött, s hogy végződik sorsunk

veled, s velem, – akárcsak a lélegzet

félévszázadán át szépen megosztozunk –

csak az a pillanat…az lesz nehezebb.

 

Gyönyör és fájdalom volt elég, a kínból

oszloperdők kopjafáit őrzöm,

s a bolond éjszakákat, amíg volt.

 

Nyiladozó húsvirágát a szépnek

csillagsuhogtató vad szenvedélyben

magamra faragom végleg az őszből.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.04.20. @ 15:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.