Üdvözlünk itthon!
A reggeli nap aranyában
Madarak csicseregnek a fákon
Kávé g?zölög az asztalon
S egy cica éhesen, reggelire vár
Hazaértem… hogy vártam e percet…
Felejts el és ne gondolj rám, soha többé…
Maradt egy szál cigim, s a kávé
Ülök az asztalnál és hallom a csendet
Halk sikoly az éjszakában
A csend és a magány sikolya
Ki hangosan élt, csendesen távozott
De ne tagadd! Hiányzom!
A reggeli kócos ébredések
A szürkület utáni ragyogás
Nem számít, mit mondanak ezen órán
Nem számít, éjjel van e vagy nappal
Mégis csak csönd van körülöttem
Látlak egy álmomban
De ez a kép lassan szertefoszlik
S csak várok, de nem szól senki
Nem tudom melyik úton induljak
Nem látom a jöv?t
Csak azt tudom, hogy hiányzom
Akkor is, ha minden ellenem van
Én már látom az éveket
Van mögöttem bel?le elég
Látom az embereket
Látom önmagamat keresni ebben a világban
Látom a szeretetet életemben
S nem hív senki, s nem szól senki,
Csak a szél dúdol odakint és
A fájdalom hívogat, éjszakai táncra
—————————-
Hiányolok bel?le némi szenvedélyt (nem összekeverend? az erotikával), hiányzik továbbá a verszene, az ív, tehát mindaz, amit?l vers tud lenni egy írás.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.06. @ 19:57 :: Simor István