Hungarocellre t?z az élet,
remény-porral tartósít,
potrohomnak szakadása
kapkodásból adódik.
Most már gyengéd
ujjakkal tépkedi szárnyamat,
remeg? hanggal hívja
tetemre az árnyakat.
Fiókjának mélye
lesz az én lakhelyem,
t?végeken társaim,
apám, és fivérem.
Utoljára érkeztem
vetik a szememre,
gyorsan jöv? halál
egyetlen reményem.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.12. @ 08:59 :: Szalma Adrián