Az ember hajlamos arra, hogy mindent túlírjon, újraírjon, leírjon, felülírjon, átírjon stb. Egyszer?en szólva, tehát grafomániában szenved. Hogy pontosan miért, azt lehet pusztán találgatni finoman, köntörfalazva, vagy ki is lehet mondani nemes egyszer?séggel, konkrétan, hidegvérrel, ?szintén. Már az ötezer évvel ez el?tt keletkezett Srímad Bhágavatam cím? hindu vallásfilozófiai írás így nyilatkozik bevezet? fejezetében önmagáról.”… e Bhágavata Purána a legfels?bb igazságot tárja fel… Mi szükség hát más írásra?” – aki pedig olvasta és megértette ezt az írást, az tudja, hogy ebben nincsen semmiféle túlzás. Éppen ezért, amikor az ember néha elgondolkozik, sehogy sem érti, hogy ha már a történelem elején megszülettek az ilyen és ehhez hasonló jelleg? írások, mi szükség volt a többire? Hiszen épülni ezekb?l is tökéletesen lehetett és lehet, amely irodalmat pedig nem lehet épülésre használni, az az embernek miféle hasznára válik? Hamvas erre egyszer?en válaszol a Scientia Sacrában: semmifélére, ám az eredeti helyzetér?l megfeledkezett, individualista jellem szükségét érzi annak, hogy a kollektivizmus helyett énjét a középpontba helyezze és személyes, egyéni igazságának lenyomatát az abszolútúm ellenében görcsös meggy?z?déssel közreadja.
Viszont, ha ezt a kérdést feltettük és megválaszoltuk, ebb?l kiindulva fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy mi értelme volt annak, hogy Hamvas megírta a Scientia Sacrát? A válasz ez esetben legalább olyan egyszer?, mint amilyen Hamvasé volt fentebb: Hamvas tétele alól kivételt jelentenek az ?rz?k m?vei. ?rz?k alatt pedig jelen esetben olyan szerz?ket értünk, akik írásaikban az abszolútumot hozták le ismét az individuum ellenében, az archaikus tudás ?rz?iként definiálhatjuk ?ket, vagyis mint az eredeti, ?si, specifikus szakrális üzenet felelevenít?iként, áthagyományozóiként. Ilyen ?rz? volt maga Hamvas is és ez adja Scientia Sacrája jelentését és jelent?ségét is.
E m? esetében pedig ismét azzal a kérdéssel találkozunk, mint a Srímad Bhágavatamnál:…Mi szükség hát más írásra?” A Scientia Sacra elolvasása után ugyancsak nem érti az ember, hogy a többivel mit is kéne kezdenie? Okot erre pedig az ad, hogy a Scientia Sacra emelt szint? irodalom. Emelt színt?nek pedig ebben az esetben azt lehet nevezni, aminek szövegezése szépirodalmi, tartalma az abszolútumról szól, gondolatvilágának hatására pedig az olvasó tudatszintje magasabb szintre lép, vagyis minden igényt kielégít, végs? soron az emberré válás könyve. Aki olvassa, egyszerre fejl?dhet az irodalom és az önismeret terén is.
A fentebb említett három elem közül talán a harmadik, a tudatszint emel? jelleg a legfontosabb, mert, ami még nem az abszolútról szól, de az abszolútum felé emel, az is transzformációt, átalakulást okoz az emberben. Az ilyesfajta irodalom els?sorban jellemformáló, olvasása után az ért? olvasó már nem ugyanaz, aki el?tte volt. Aki ugyanaz marad, vagy legalábbis nem lesz sokkal több, annak még nem volt birtokában a képesség, hogy az ilyen jelleg? irodalmat magába fogadja. A magába fogadás pedig itt kulcsfogalom! A Scientia Sacrát nem kell külön értelmezni, megokolni, magyarázni, továbbf?zni, az önmagát magyarázza és megokolja. Az olvasó dolga csak annyi vele, hogy az egészet elejét?l a végéig, úgy, ahogy van megélje, magába zárja. Hamvas a Scientia Sacraban szó szerint mindent leírt. A Mindenség leírása alatt pedig azt értjük, hogy teljes egészében leírta az Egészet, elbeszélte azt, hogy mi a valóság és azt is, amit az embernek a valóságról tudnia érdemes. A valóságot pedig nem kell tovább magyarázni. Annak alapvet? természete az, hogy amint elkezdik kommentálni, már csak önmagánál kevesebb lehet, míg végül semmi sem marad meg bel?le. A magyarázat mindig elrugaszkodik a valóságtól.
Témája szerint a Scientia Sacra az emberiség spirituális evolúciójának rendszerez? kötete, mely úgy beszéli el a világtörténelem szellemtörténetét, hogy közben megtanítja az olvasót látni. Nem életmód könyv ez, de az egyetemes életrendszer m?ködésének kritériumait bontja ki, tematikusan. Ébreszt?t fúj, felébreszt és ébren tart, életre hívja az ember lelkiismeretét és lelki önismeretét miközben nem tesz mást, minthogy arról beszél, amit a lélek valós helyeztében, eredeti, tiszta tudatával ismer, tud. Éppen ebben rejlik tudatszint emel? hatása: nem állít olyat, ami nincs, és mindent kimond, ami valós. A valósnak pedig az ember nem ellenáll (csak addig amíg a valóság érzékelésére ható illúziója annyira er?s, hogy a valóságot meglátni nem képes, tehát egyfajta mesterséges tévedésben él), mert a valósban saját természetével találkozik össze.
A Scientia Sacrában Hamvas írói magatartását tekintve a tökéletes semlegesség helyzetébe, állapotába helyezkedik és helyez?dik: a dolgok értelmét megfejti, de nem avatkozik bele azok természetébe, érvel, cáfol, de mindvégig tényszer?en, higgadtan, objektíven. Magyaráz, de nem a valóságot magyarázza, hanem azt, ami nem az. Hangvételét a minden kétségt?l mentes, magasztos, emelkedett megfogalmazás, a szilárd bizonyosság hatja át. Ellentétekkel dolgozik – ahogy e téma kifejt?i általában –, azonban m?vében elejét?l fogva mindvégig jelen van az ellentétek világán túlmutató, kett?sségekt?l mentes abszolútúm, mely egyetlen pillanatra sem válik le a tartalomról. Úgy érkezünk el a mindenségt?l a sokaságig, a finomtól, a bölcst?l, a tisztától, a nehézkes, durva, esztelen anyagias min?ségig, hogy közben nem válunk le az Egészr?l, sehol sem ragadunk bele az anyagba. Ahogy a Srímad Bhágavatam X. éneke az összeállítás és az egyetemes, világirodalmi min?ség szempontjából is a Summum bonum vagyis a Legf?bb Jó elnevezést kapta a szanszkritból angolra történ? átfordítás során, úgy lehetne a Scientia Sacrát Hamvas Béla munkássága és minimum saját kora és irodalmi közege Summum bonumának nevezni, mivel min?ségében, ahogy fentebb említettük, mégegyszer: az emberré válás (példátlan) könyve, tehát méltán viseli aSzentség Tudománya címet és rangot.
A védikus irodalom szerint az emberi létforma kitüntetett helyzet az él?világban. Sajátossága abban áll, hogy az él?lény egyedül az emberi létformában képes a magasabb rend? tudatosságra, a transzcendensr?l való tájékozódásra. A védikus irodalom és Hamvas is arra hívja fel a figyelmet, hogy aki ezt a magasabb rend? tudatosságot nem használja ki, az elvesztegeti az emberi létforma lehet?ségének kincsét.
A Scientia Sacra esetében az olvasó értetlenül állhat a fölött, hogy Hamvas honnan is ismerte és értette ennyire a lét kérdéseit, mivel az kétségtelen, hogy a tartalom a puszta lexikális ismeretek felhalmozásán túlmutat, ilyen kereken visszaadni ezt a témát kizárólagosan ismereti tudás alapján nem lehet. Soraiból a tapasztalat, a megélés legalább annyira visszaköszön, mint a felhalmozott ismereti tudás. Mindenesetre azok számára, akik a valóságot nem csak megsejteni, hanem megismerni, illetve az emberiség szellemtörténetének összefüggéseit nemcsak találgatni, hanem átlátni kívánják, a Scientia Sacra kötelez? olvasmány!
_____
Kedves Balázs, a Naplódba javaslom ezt az írásodat, továbbá kérlek, a málunk kívánt a Trebuchet MS 9 bet?forma, szimpla sortávolsággal.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Szinay Balázs
