Az Ingy nem más, mint egy hozzánk meglep?en közel es? bolygó. Jellegében a többit?l ugyan eltér – mivel ez az egyetlen olyan él?hely, ami kizárólag az emberi tudatban manifesztálódik, bels? bolygó tehát –, létének datálása azonban mégsem puszta fantazmagória, vagy az elmezavarok megszokott kategóriáiba illeszthet? képzet, még akkor sem, ha nincs küls?, az anyagi világban megnyilvánuló megjelenési formája. Valóságos lakossággal rendelkezik, lakosai az Ingyen él?k. Más kérdés, hogy polgárai kett?s állampolgárok: az Ingyen él?k fizikailag alapvet?en a Földön élnek, éppen ezért elég, ha csak egy bizonyos id?közönként megnyíló tudati kapun áthatolva tudatukkal, egy másfajta valóságba irányítják elméjüket, ahol megteremtik új alapokon nyugvó, igazságosnak vélt társadalmi felépítményüket, az Ingyet.
Az Ingy abban is különbözik más bolygóktól, hogy az minden világteremtéssel csak az emberiség történetének végid?szakában jelenik meg, nem annyira korán tehát, mint a bolygórendszer más bolygói. Létét az emberi szellem szüli. Néma közmegegyezéssel jön létre, ha már kell? számú emberi szellem igényli létét. Létrejöttéért külön senki, összességében azonban egyszerre mindenki okolható. Bels? anyagát olyan már a történelem elején jelenlév? torz ideológiák alkotják (pl. a monogámia elítélése, az igazmondás szükségességének tagadása, az Isten és a világtörvény kicsúfolása iránti hajlam támogatása stb.), melyek jelenléte kis mennyiségben még elviselhet? és a társadalom életéb?l kirekeszthet?, nagy távlatokat öltve azonban már igen veszélyes.
Ha már a Föld bolygót lakói nem tudják rendeltetésszer?en, vagyis méltó emberként használni, a kollektív tudatháló megteremti a földi lét torz alternatíváját, az Ingyet. Az Ingyen senkinek sem kell már emberként viselkednie, mivel az egyetlen elvárt és támogatott viselkedési forma az, ha valaki úgy akar valamit megkapni, hogy azért semmit nem tett.
Ezt a fajta viselkedést, és az Ingy életre hívásának szükségességét általában a földi viszonyok el?nytelen, zsarnok és ebb?l fakadóan kifogásolható hatalmi berendezkedésével szokták megindokolni. Hiszen ott, ahol az emberekt?l mindig csak elvesznek, úgy, hogy azok nem kapnak érte cserébe semmit, megszületik az igény arra, hogy az ember úgy kapjon, hogy nem tesz érte fabatkát sem, meggy?z?dve arról, hogy most már az neki jár az elszenvedett keser?ségért cserébe. (Furcsa módon az Ingy megalapítói sosem teszik fel a kérdést, hogy kik is választották meg a korábbi hatalmaskodókat, illetve ki engedte azok hatalmaskodásának érvényre jutását? Mindegy is. Ezt a kérdést csak közbeszúrt megjegyzésként, költ?i módon érdemes feltenni, mert az Ingy minden világteremtéssel újra és újra létrejön, mivel az ember sosem jutott el odáig, hogy felel?sségét önmagával szemben végérvényesen tisztázza.) Ha a világtársadalom tagjai lelki szemeikkel egymásra kacsintanak, kimondatlanul is tudja mindenki: itt az id?, az emberi tudatnak át kell állnia az Ingyen megszokott életvitelre, vagyis az Ingyen él?ségre.
Az Ingy és a földlakók együttélése igen problémás dolog, ugyanis az Ingyen él?k lakosságát nem lehet szembesíteni életformájuk kártékony mivoltával. Alaptörvényeik közé tartozik a tagadás. Mégpedig annak tagadása, hogy létük ilyetén formában való testet öltése mindenkire és legf?képpen önmagukra káros, ideológiájában alapvet?en hibás. Aki a tagadást, mint eszközt nem fogadja el, az az Ingy állampolgára nem lehet. Az Ingy a beavatottak bolygója. Állampolgárává csak felterjesztéssel és gondos beavatási rítus után válhat valaki. A beavatási szertartás része egyrészt annak gondos bizonyítása, hogy valaki kizárólag csak önmagára képes gondolni, másrészt az, hogy az állampolgárságért cserébe hajlandó megfeledkezni minden alapvet? ember erkölcsr?l és tartásról, úgy, hogy ezt még tagadja is.
A történelem végpontján az Ingy lakossága teljesen átveszi a Föld bolygó feletti uralmat is, mely kés?bb a két bolygó teljes populációjának megsemmisüléséhez vezet. Sikert e tekintetben azért érhetnek el az Ingy lakói, mert rendkívül összetartó és egyetért? népcsoportról van szó – akik bár mosolyogni már elfelejtettek így jobb híján csak vicsorognak, de készek minden érdemtelen dolgot szó nélkül az égig magasztalni, ha egy másik Ingy lakó ténykedésér?l van szó, és veszett oroszlánként, saját önvédelmi ösztönüket is kiiktatva támadásba lendülni, hogy átharapják az ellentétes állásponton állók üt?erét –, míg a Föld természetes lakossága az id? el?rehaladtával növekv? tanácstalansága és éretlen helyzetkezelése miatt fokozatosan felbomlik, mint közösség és tagjai vagy Ingy lakókká, vagy az Ingyen él?k általi üldözötteké válnak.
Ugyanakkor, mint az a korábbiakból látható, az Ingy társadalom egyben egy tipikus öngyilkos típusú társadalom is. Ugyanis a földlakók elpusztításával és a bolygó feletti uralom teljes átvételével önmagát is megsemmisíti.
A helyzetb?l egyedül a lázadók egy kis csoportja képes gy?ztesen kikerülni. ?k részben azokból állnak, akiknek valami véletlen folytán sikerült kijátszaniuk az Ingy tudatmódosító rendszerét, vagy olyan földlakók, akik a hányatott körülmények ellenére is meg?rizték emberségüket. E szerencsés lelkekre kegyelem és feloldozás vár. A többieknek meg marad a felébredés lehet?sége az újbóli világteremtéssel és az evolúciós létrán való bukdácsolás.
