v isszafordíthatatlan életemb?l rendre kizártak,
i sten volt az egyetlen, ki két sorsállomás között rekedt velem,
s ajnálok mindenkit, aki nem szeretett,
s ajnálok mindenkit, aki már nem szerethet,
z aklatott lelketekt?l most visszaveszem az igét
a kkor is, ha valaha örökre ígértem azt nektek, mert
f elemelkedhettetek volna hozzám, de fel sem ismertetek,
o kolhatnék mást is helyettetek, de hiába mondtam:
r endet bontsatok és ne ihletést
d öntésre kényszerített titeket az összes ítélet, s most mégis megint
í téletet kell mondanom minden életképtelen felett, mert
t i lehetettek volna az út, az igazság és az élet, nem én
h a nem a földi pokolra vágytok, mint parázna hitetlen nemzedék
a kár akarom, akár nem, az én lelkem is pihenni tér, ha már elég s
t ávol tartja magát világotok dolgaitól, mert ez már csak a ti dolgotok
a kkor is, ha a teremtett világon csak a kegyelem segíthet s bár
t agadjátok, de rátok bíztam a világot, úgy van rég és úgy is
l esz, ahogy ti akarjátok és nem úgy, ahogy én
a kkor is, ha csak nekem fáj pusztulásotok, nem én vagyok a fenevad,
n em függ t?lem már semmi sem, magatoktól rettegjetek
