Sírnak a fák, bús ?szutón.
Könnyük levél, elszáradón.
Zörg? avar lábam alatt,
léptem nyomán hangokat ad.
Sárgán susog, sóhajt, zenél
mint hinta száll, hull a levél.
Szélben súgja, titkos neved,
ez a név a tied lehet…
A csalfa nyár, lásd elhagyott,
de én mindig veled vagyok.
Síró fák közt méla séta.
Fogom kezed, Éva…, Éva…!
Legutóbbi módosítás: 2011.04.20. @ 15:42 :: Szuhanics Albert