…mennél, amerre eszed vinne…*
Utólag
Utólag sokszor megvilágosodnak
a lét erőterében ható vektorok,
összetevői egykori koroknak,
vagy történéseknek,
ha fényt kapnak a rejtett faktorok,
s az értelem bevilágítva
értelmezi a múló éveket.
Irányba
Hová juthat, aki rálép
valamilyen módon a Tejútra,
csillagrendszerekben születő kép
a maga ösvényét futja,
s míg bolyongsz a végtelen szélén,
nem tudod, hogy jó-e az irány,
a tér talán, de az idő mélyén
nem születik neked virány.
Belül
A belső hang olykor túl kemény,
követed, s nem tudod, hová vezet,
a kockázatok keskeny peremén
megcsal a kaland, csábító élvezet,
mennél, amerre eszed vinne,
de belül valami visszahúz,
nem tudsz váltani másik színre,
s halkan szól a méla blues.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.27. @ 11:34 :: Bonifert Ádám