Bonifert Ádám : Mozaik

…mennél, amerre eszed vinne…*

 

 

Utólag

 

Utólag sokszor megvilágosodnak

a lét erőterében ható vektorok,

összetevői egykori koroknak,

vagy történéseknek,

ha fényt kapnak a rejtett faktorok,

s az értelem bevilágítva

értelmezi a múló éveket.

 

 

 

Irányba

 

Hová juthat, aki rálép

valamilyen módon a Tejútra,

csillagrendszerekben születő kép

a maga ösvényét futja,

s míg bolyongsz a végtelen szélén,

nem tudod, hogy jó-e az irány,

a tér talán, de az idő mélyén

nem születik neked virány.

 

 

 

Belül

 

A belső hang olykor túl kemény,

követed, s nem tudod, hová vezet,

a kockázatok keskeny peremén

megcsal a kaland, csábító élvezet,

mennél, amerre eszed vinne,

de belül valami visszahúz,

nem tudsz váltani másik színre,

s halkan szól a méla blues.

Legutóbbi módosítás: 2011.05.27. @ 11:34 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.