Magaddal hordod – hordom szakadatlan,
mint sorskeresztet, gyász bús világát,
akár az ?sök szellemiségét kutatod magadban,
vagy egy barát után a temet?t járnád.
Lehetnek hideg-ridegek a tények,
adathalmaz csupán: hol-mikor-miért,
de nem felejted, ha úgyhozza az élet,
poharad emelni, egy szeretett emlékiért.
Felpuhulni látszó szikkadt szövetszálak,
ha színek festik a könnyáztatta vásznat,
hiába is váltunk papírra vagy másra,
a fájdalomra nem lesz magyarázat.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.29. @ 09:57 :: Cseri János