Pupillámban fehér olvad kékkel.
– bennem vasakat olvaszt a kényszer –
A május hideg kezével fog át,
mint hordót h?vös acélkarikák.
Isten! Szorítnak ezek a pántok!
Hitem – a rongyot – elkoptattátok.
Gyógyuló tetoválások, sebhelyek.
Szavaim szilánkos sörösüvegek.
Bizonyosságom vashideg, súlya van:
az élet – ha belehalsz is- súlytalan.
