El?zmény nélkül, csak úgy
belelökve a kor mélyvizébe,
úszunk, fuldoklunk, figyeljük
egymást, tiporva, félve-féltve.
Egy-egy bátrabb siker-csapásunk
vizet zúdít társunk szemébe,
törölni nincs ideje, öklöt
rázni se – süllyedne mélybe!
Partot sejtünk? Hiszen tudatosult
rég bennünk: örökké nem lehet
csapkodni egész lényünkkel
e tengernél nagyobb vizet.
És ha végelgyengülésig csak
úszni, sehol part, se sziget?
az a pálmafás, amit vetít
az eszel?s emlékezet.
Ez hát Istennek szép világa!
Fenn a mérnöki csillagok
kiszabták sorsunknak határát,
és csak sejtelmek, csak habok…
Legutóbbi módosítás: 2011.05.20. @ 11:00 :: dudás sándor