Mikor karom köréd fonom,
majd vágyunk csókba ér,
és ha már elég, hát a néma szót
nyakad útján bújva, hajadba mártom,
közben kezem puha íved után hajol
hol lenn, s fenn téged keres,
ruhád bontva neked udvarol,
abban a percben, nem érintést érzek,
hanem el?bújó hófehér alatt
téged.
