Faragó Priszcilla : A B?n

Nyomtatás

A fájdalom kell.

Mi ölni tud, építeni is képes.
Az arcát azonban nem felejtheted.

Ahogy vérz? szájához emeli az almát:
inkább kígyód ?, mint Évád.
Romlásba taszít minden csalfa kacagása
– másra nevet így, Téged már szemei rég nem látnak.

Miért is nem érted meg?
Nem vagy Te már mézédes alma,
Csak egy lerágott csutka.

Sok mindenr?l szól a versed, de mégsem gy?zött meg a B?nr?l.

Vannak benne látható, jó képek, de azok még kevesek ahhoz, hogy teljességgel verssé emelkedjen ez az írásod.

Ezekt?l a „személyes” érzésekt?l kellene megszabadítanod —   ne „neki” magyarázz, hanem az olvasónak írj —