Friss, meleg szell?vel
köszöntött ránk a tavasz.
Új életre kelt minden,
s jön egy vidámabb szakasz.
Zöldell? füvön,
magas fák közt állok,
körülöttem hevernek
az összetört álmok.
Hegyek között, völgyben,
kis falucska látszik,
a nagy, néma csend helyett
templom harang játszik…
Hegyoldalban temet?,
s vége csak a nagyerd?…
Határtalan tágas
a vad természet, ?serd?…
Itt áll körötted
most minden jó barát,
nem nézed, de remélem érzed,
mindig számíthattak rád…
Ez most a legkevesebb,
sírod fölé virág,
nem tehet az ember többet,
keser? a világ…
Mind melléd kerülünk,
hisz természet rendje,
kérdés talán az;
hogy mikor temetnek be…
Élni akarok!
Hisz te is csak így élhetsz,
míg gondol rád az ember,
álmainkban ébredsz…
Legutóbbi módosítás: 2011.05.13. @ 08:59 :: Furuglyás René