A Cirkusz cím? könyv nem a f?részporos, artistákkal, bohócokkal, állatidomárokkal zsúfolt óriási színes sátrak világába viszi el az olvasót, bár egyes elemei hellyel-közzel azért itt is megjelennek. A történetek színpada egy sokkal nagyobb porond: maga az Élet, ahol nincsenek mindig reflektorok, nem tudunk bármikor felállni és kisétálni, ha unalmas az el?adás, mert mi magunk vagyunk a szerepl?k. Petrozsényi Nagy Pál saját életének tapasztalatait s?ríti bele a szarkasztikus humorral átsz?tt történetekbe. Miközben jól szórakozunk olvasás közben, bepillantást nyerhetünk az elmúlt évtizedek történelmébe, amelynek eseményeit saját b?rünkön mi is megtapasztalhattuk. Szókimondó, egyedi stílusú kötet, amelyet nem lehet letenni. A sorok beleégnek a tudatunkba, befészkelik magukat gondolatainkba. A szerz? tükröt tart elénk, amelynek segítségével eldönthetjük, hogyan dolgozzuk fel mindazt, ami történt és hogyan éljünk tovább, nem feledve a múltunkat, keresve a helyes utat saját jöv?nkben.
El?szó: Turai Gábor Kamil f?iskolai docens, költ?, esztéta. Utószó: Mandics György író, költ?, kritikus.
EL?SZÓ
Ha egyáltalán van értelme az el?szónak, semmiképpen sem az, hogy lel?je a könyv csattanóit. S?t, szerintem, maga az értékítélet sem lehet a „pro-pagator” feladata. Ennek a néhány sornak az a célja, hogy felkészítse az olvasókat az itt következ? írások megpróbáltatásaira és örömeire, melyek, remélem, e könyv lapjaihoz szögezik a bet?kbe belefáradt, modernné betegedett embert is.
Petrozsényi (valódi nevén Nagy) Pál 1942-ben született Kolozsváron. Negyvenöt évig élt Erdélyben, ami sok mindent megmagyaráz az író mozdíthatatlan, mégis hajlékony szívósságából. Református pap apja gyanús körülmények közt halt meg. A kisgyerek korán fogékonnyá vált a természetfölötti jelzésekre. Parapszichológiái megérzései kés?bb sem fejl?dtek teljesen vissza. A petrozsényi gimnázium elvégzése után román-magyar szakra iratkozott be. Marosvásárhelyen diplomát szerzett, végül Nagyváradra került. Családi és társadalmi hányattatásai közben is igyekezett h? maradni a magyar szóhoz, írásai zömében a nagyváradi Fáklyában jelentek meg el?ször. Áttelepülése óta pedig az akkori kecskeméti Új Bácskapocs, szegedi Délvilág, pesti Új Katedra és más lapok közlik folyamatosan karcolatait, (tárca) novelláit.
Petrozsényi Pál megingathatatlan, akár a másfél száz éves óceániai óriástekn?s. Prózájának ereje talán éppen súlyosságában rejlik. Nem táncol, nem vibrál, nincsenek stílusbravúrjai, és a mondanivalója is lassan, bár szuggesztíven, balladaszer?en bontakozik ki. Olyan, mint egy h?séges barát, elücsörög velünk néhány pohár bor mellett, és sok-sok érdekességet mesél közben. Szenzációk nélkül tudja megidézni a román diktatúra kisemberi tortúráit. Hajcih? nélkül foglal állást tanrendszerünk problémaingoványában. Fontos jelzéseket bocsát útjára a jelenb?l, ezért az egészben még a szösszenetei is fajsúlyosak.
Súlyos, nehezen forduló és átalló egyénisége áthatol bet?halmazaiba, személyes töltettel dúsítva az id?k folyamán már-már idejüket múlt glosszákat is. És a helyét keres? erdélyi magyar a maga módján nagyon is helyére teszi a világot (ha a világ ?t nem is, hiszen szerz?déses munkaviszonya megsz?ntével jó ideje segélyen teng?d? munkanélküli).
Nagy szerepe van a Petrozsényi-életszemléletben a barátságnak. Onnan jött ?, ahol egy-egy jóíz? beszélgetés életkedvre hangol, identitásra id?zít. Gyakori témája a túlélés. Aki id?t nyer, életet nyer. Isten ugyan nem sietteti az igazságszolgáltatást, ám nem is mulasztja el – sugallják a novellák. Tanácsai miként, ha k?be vésetnének.
Úgy állt össze ez a kötet, akár egy palackba zárt dokumentumgy?jtemény. Vegyes anyaga Petrozsényi egységes szemléletét tükrözi: a sokat próbált, javakorabeli férfi figyelmének és törekvéseinek rezüméjét. Hol szórakoztatóan, hol esetleg kevésbé, de mindig töprengésre késztet?en. Bízom benne, hogy üzenete eljut a kor- és sorstársakhoz.
Dr. Turai Gábor Kamil
Részlet a könyvb?l:
KÖZMONDÁSOK
A magyar nyelv értelmez? kéziszótára szerint elvet, tapasztalati igazságot, (vélt) életbölcsességet kifejez?, mondatérték? szólásmondások. Ezek egy része id?vel természetesen módosult, más része elveszítette érvényességét, illetve kommentálásra szorul, íme, néhány példa az ismertebb „bölcsességek” közül:
Bátraké a szerencse.
És a mennyeknek országa. Béke poraikra.
A türelem rózsát terem.
Mondják meg gyorsan, hol, hogy én is ott teremjek.
Aki korán kel, aranyat lel.
Lehet. A magam részér?l sajnos, noha idestova negyven éve kelek korán, kanyarón, nevet?görcsön és hasonlókon kívül mégsem kaptam egyebet.
Amelyik kutya ugat, nem harap.
Attól függ. Ha nagykutyák ugatnak, én bizony kétszer is meggondolnám, hogy közbevakkantsak-e.
Aki másnak vermet ás, maga esik bele.
Szó sincs róla, s?t… Egyszer a szomszédomnak ástam vermet, és képzeljék, csinos summával fizetett. Azóta saját sz?nyegemet se verem potyára. (Legfeljebb fogamhoz a garast, valahányszor megint fölverik az árakat. Persze ezen is inkább a fogorvosok keresnek, akik alig gy?zik tömni a kilyukadt fogakat. Mi a fogorvost, a szakács a kacsát, a politikusok a fejünket etcetera, etcetera.)
Nem mind arany, ami fénylik.
Kivételesen igaz, hiszen csilloghat a szemünk, a hamis gyöngy vagy akár egy fényes gönc is. Aztán kiderül, hogy a szem szem, az üveg üveg és a gönc valamelyik kádár hacukája. Esetleg gyémánt, de míg ez kiderül, a gályánkat is eladjuk.
Kaparj kurta, neked is lesz.
Más szóval: nesze semmi, fogd meg jól!
Kutyából nem lesz szalonna.
Mint lóból kolbász, ugyebár!
Vén kecske is megnyalja a sót.
Miután másra amúgy sem képes szegény.
Magasról nagyobbat lehet esni.
Kivéve, ha felfelé esnek.
A kenyér mellé túró is kell.
Megy az magában is. Mint az autó benzin s a benzin forint nélkül. Leszámítva a politikát. Ha kiiktatjuk bel?le a strucc jelz?t.
UTÓSZÓ
CIRKUSZ AZ EGÉSZ VILÁG
Petrozsényi Pál[1] nevével a Temesvári Új Szó olvasói sokszor találkozhattak, hiszen írásai gyakran jelentek meg a szegedi Délvilág Temesvári Új Szó közös irodalmi-kulturális mellékletében. A szerz? ezekben az írásokban mint a tárcanovella és karcolat jelent?s m?vel?je mutatkozott be. Kötete, mely a Cirkusz címet viseli, meger?sít abbeli hitünkben, hogy az erdélyi származású, jelenleg Kecskeméten él? íróban a tárcanovella egyik legjobb jelenkori m?vel?jére akadtunk. Petrozsényi Pál* ugyanis rendelkezik azzal az élettapasztalattal és megformálókészségbeli tudással, mely elengedhetetlenül szükséges a jó tárcanovella-íráshoz. Íróktól a cigányputrikig, újgazdagoktól a társadalom szélén teng?d? csövesekig terjed szociológiai szempontból a feltárt valóság. Petrozsényi Pál egyforma biztonsággal festi le a román határ?rtisztet, amint az elfogott áldozataival a határsávon szadista játékot ?z, s a nudista strandok unatkozó dámáit, kik vagy csak magukat mutogatják, vagy pedig új és új kalandokkal próbálnak elégtételt venni egykori szexuális sérelmeikért. Petrozsényi 2-3 flekkes írással is érzékeltetni tudja a pártapparátus mindig retteg? kiszolgálóit, a kamaszok hülye vicceit, melyek néha emberéletekbe kerülnek, kisemberek reményeinek makacsságát, s e remények széttörését a társadalmi intézményrendszerek valóságán. Ez utóbbi téma tér vissza a legtöbbször a könyvben, nyilván a szerz? személyes indítékaira, mélységes csalódásaira utalva. A kívülálló kisember, akinek nincsen támogatója, aki nem rendelkezik semmiféle protekcióval saját igazságának tudata, saját tehetségében való rendületlen hite kivételével, törvényszer?en el kell buknia egy igazságtalan, a törvényességet csak látszataiban vagy még úgysem ?rz? intézményrendszer képvisel?ivel vívott egyenl?tlen küzdelmében. A világ egy nagy cirkusz, mondja Petrozsényi Pál, de olyasféle cirkusz, ahol az illúziókkal teli megszállott nem valószín?, hogy kijut az áhított porondra, a kívánt rivaldafényre. ? legfeljebb a hátsó sorokban szoronghat, ha jut pénze jegyre. Ha pedig áthágva a korlátokat mégis megpróbálkozik ezzel, produkciója legfeljebb szánakozó kacajt, s nem elismer? vastapsot arat.
Reméljük, hogy keser? üzenete ennek ellenére meghallgatásra talál szórakozás centrikus világunkban is.
Mandics György
Petrozsényi Nagy Pál
CIRKUSZ
Kiadó: HOLNAP MAGAZIN
Oldalak száma: 232 oldal
Kiadás éve: 2011
[1]Illet?leg Petrozsényi Nagy Pál a Cirkusz második, átdolgozott kiadásában.
