Havas Éva : Hajnalra várva

A hold ezüstje

most nem fénylik,
látom, csillaggombot
sem varrogat
az égi kabáton,
a domb lassan
gömbölyödik
völgye oldalába,
arcát sem fordítja
felé – bánatába’
csak figyel, és várja
érkezzen a hajnal
bokrait borzolva
lágy szell?ujjaival… 

Legutóbbi módosítás: 2011.05.22. @ 13:47 :: Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))