némán kísért ki
átölelve búcsúzott
fűszálak között maradt a csend
mintha utoljára látna
otthagytam mindent
lim-lommá vált gyermekkorom
az ajtóval együtt engem is kizárt
bíztam benne kiált utánam
de csak az ablakon engedte le a redőnyt
lépteim halkultak
kezemből kiesett a kapaszkodás
zsebembe dugtam markom
védve legyenek
talán így
megmarad valami belőle
Legutóbbi módosítás: 2011.05.02. @ 18:00 :: Huszárné Vass Edina