Életem megfáradt faként áll őrt az ég alatt
lassan hullatja levelét
cselédje vagyok a sorsnak
– tűnődöm –
mi céllal állít zord napok elé
gyökért eresztve kapaszkodom
nap érinti arcomat
feszít bent valami
s dermedten ül meg a pillanat…
Legutóbbi módosítás: 2011.05.26. @ 17:00 :: Huszárné Vass Edina