Énekét a porba véste…
Kutyája spárgán feszült, vele a fájdalom…
Nem kért és nem köszönt, csak merészen
t?rte a h?vös reggelt, vasakon fent kardokon.
Szemlesütve híztak id?sebbé körülötte a körök.
Nem húzta be lábát a szemérem a vizeletszagú
nadrág és a tiszteletre méltó jár?kel?k között…
Rongyos cip? tántorog, lassú id? ha elzavarja,
lefoszlik repedt körmér?l a több havi szégyen.
Egy üveg bortól a magyar Himnuszt szavalja…
Azt álmodja hazája még e kende kis ország,
magyarnak született ?, még nem is olyan régen..
mámoros szeméb?l ha csapra fogy a bor-báj,
Nem marad más csak a kétely.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.12. @ 12:12 :: Janecskó Györgyi