üres térben kontúros négyzetek
pillantások szeszben felpuhult éle
nem lehetetlen már érzed-
e a kör négyszögesítése
ráhajol az idő a térre megöl
minket engem téged itt ülsz
benn velem szemben
az asztalon söralátétek
bennem alszol vagyok
párnád és ölelő álmod
akaratlan ellöksz megtalállak
mindig sosemvolt pillanatban
élek mint vezeklő álom
a bűnben mint hirtelen hang
a lassú csendek mélyén túl
vágyon és talányon
keserű mámor az emlék
tagadásom félelmem rád ront
meztelen állsz hisz voltam
én önző vérző védtelen menedék
és lettem köd homályos káosz
hazug és reménytelen lidérc
és lettem tályog végső nincs
és énvelem lett gyilkos
és elveszett a remény lett aszályos
repedezett föld a szerelem lettem…
(már nem merem)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Juhász M. Lajos