Történelem, óh történelem
Ma 2011-05-02 én kimúlt valaki, akinek nevét nem akarom számra venni, sem leírni. Megsz?nt végre lenni! – kiáltják sokan, megszámolhatatlanul sokan, felszabadultan, megkönnyebbülten. A régiek úgy mondták volna; Vasvillával szedték el az anyja alól. De ez így kevés, enyhe kifejezés. Annyi fájdalmat okozott, mint kevesen, annyi életet oltott ki, mint talán senki. Hiszen még a követ?it, a rajongóit, a vele együtt gondolkodókat, érz?ket is feláldozta csak azért, hogy velük haljanak sokan, feláldozva ?ket annak az eszmének, amely t?lünk idegen, mely számunkra megfoghatatlan.
A fanatizmus számomra önmagában véve megfoghatatlan, bár, sajnos saját kultúránkból is ismer?s, ha hajlandók vagyunk emlékezni. Hiszen az ?skeresztényeket is oroszlánok elé vetették prédaként a rómaiak, s nem volt az, az üldöztetés az akkori üldözöttek részér?l, amelyet el ne t?rtek volna el az eszméért, melyben lelkük megújult. A kereszténység létrejötte el?tt Jézust is meggyötörték, majd római szokás szerint keresztre feszítették.
Nem sokkal utána a keresztény fanatizmusnak a pápák által áldott máglyáin is megszámolhatatlanul égtek hamuvá keresztények és zsidók, akiket valamivel, bármivel vádolt a szent inkvizíció. S, a vád a fanatizmusnak az a formája, mely szerint bárkire megvétózhatatlanul rásüthették azokat az ostoba rágalmakat, amennyiben a korszellem értelmében lehetett bárki boszorkány, javasasszony/ember, b?nös gondolatokat hordozó, krisztusellenes, egyházellenes, ártó szándékú, de bármiféle kitaláció hordozója, mely ugyan nem bebizonyítható, de nem is bebizonyíthatatlan. Itt már perek is voltak, melyekben válogatott kínzásokkal kicsikart vallomások alapján hoztak ítéletet. Méghozzá kegyetlenek voltak a kínzók, akik ismerték minden fortélyát annak, hogyan kell meggyötörni a testet, s a lelket.
A kés?bbi korokban is eljátszották a törvényes formákat, akár tömeges akár egyéni perekben, amelyekben úgy rendezték, mintha a vádlott valóban b?nös lenne. Lett/légyen szó Báthory Erzsébetr?l, vagy Stuart Máriáról, Lutherról, vagy Galileir?l. A sorrendiség igénye és a vallástörténeti jelent?ség nélkül felsorolt személyek esetében sajnos megtalálható a katolicizmus és a bírvágy. Ezek a történések bizonyítják, hogy ekkor már meghatározó lett az igaz vagy hamis tanúvallomások jelenléte. A különböz? történelmi korokban tehát akár egyéni fanatizmusról, netán pénzszerzésr?l, vagy hatalomról, akár elmebeteg félelmekr?l, akár faji megkülönböztetésr?l volt szó, mindenhol valamiféle fels?bbrend?ségi fóbia csapott át olyan mérték? gy?löletbe, mely mások tömeges halálára aspirált.
A közelmúlt történelme, mint Katyin, vagy a Gulág, vagy Auswitz történéseit szemléljük, a modern korok tragédiáiba torkollt, jóvátehetetlen emberi megnyilvánulások sorozata. Egyének megvádolása, tömeges mészárlások szégyene. Szemlesütve kell élnünk, mert t?rtük, hagytuk, vagy mi, vagy a felmen?ink.
Teli van az emberiség szégyenletes keserves megaláztatások, meggyalázások, rettegés, halál történeteivel. A legrondább szóval jellemezve az emberi élet elveszejtését: kiirtásokkal. Csak éppen ezekben az esetekben nem a patkányirtó szakembert veszik igénybe, de a megbízottak is szakemberek valamiben. Sajnos.
Az iszlám fanatikusairól kevés az ismeretem. Pontosabban magáról az iszlámról. Bármegérzéseim szerint ott sem a vallásban van a hiba, hanem az emberekben. Elkelne már közöttünk egy újabb Mózes, aki szétcsapna a zavargók között, és lehozna a hegyr?l egy újabb követ, amelyen az állna: „NE ÖLJ! Vagy tudd, hogy beléd vág a ménk?!”
És vágjon! De vágjon miel?bb! Addig, amíg elfogynak az öldökl?k, a testet, lelket kínzók, a megbízóik, s a gondolataikban öldöklést dajkálók.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Kertész Éva
