Már megint
megint feketék az esték
álmatlan verg?désben
szemem szemedet keresné
valahol – tudom – valahol távol — az els? részben még csak-csak — de itt már nem érzem fontosnak a szóismétlést ( valahol ) — így elég lenne a valahol távol —
tebenned is a hiány t?z lángol – elég a benned — talán elütés (!?) — a hiány tüze lángol —
mar sebet ejt üszkösen eléget
csak egy perc kellene
míg kezedhez érek
ringató pillanat
tarkómhoz simulna a párna
hajam leheleted
vállam hátadat kívánja
Minek a test és minek a lélek— itt talán egy „de” szócskával nyomatékosabbá tehetnéd a „kérdést” —
ha se kint se bent nem lel menedéket
Kuporgok csendesen
míg rám hull az éjjel
magamat szaggatom
tépem egyre széjjel
mit ért miért
ki tudja mi végre
kérdések hullnak — fentebb van egy hull — itt lehetne más —
csak a vaksötétbe — nem kell a csak —
Márta javítás után várom vissza a versed.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.06. @ 04:08 :: Kósa Márta
