Hetek óta esik szüntelen,
Könnyektől ázik az ég szeme.
Csepegő ágra nem száll madár,
Bimbó se nyílik, napfényre vár.
Sárlé fröccsen nyűtt kabátodra,
Párát lehet szitkok közt a szád,
Behúzott nyakkal toporogsz
Reménnyel, mi megmaradt mára:
A busz időben érkezik,
S az ég is kiderül talán.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.11. @ 19:27 :: M.Simon Katalin
