… beszélnék egy kicsit a tökéletlenségről,
e nélkül nem lehetek az, aki lelkét magára ölti.
A hétköznapok peremvidékein papsajt bújik elő,
halványzöld karikás feje bólogat, miközben
a kutyák pisije lecsordul rajta, így szagosítva van,
leszedi gyerekkezem, boldogan eszem, pedig tiltva.
Bár látnám a kövér nénit, ki terhét nehezen cipeli,
a mellette elsuhanó görkorcsolyákat észre sem veszi.
Hiába kondul a harang öblösen, mélységes mélabúval,
nem térhetek ki, az előre kitaposott ösvény szememben,
nem látom, ki lehetek, mert látom a papsajtot,
a gyermeket, a nénit, a görkorcsolyát…
de nem tudom, kiért szól a harang, megyek ahogy
tudok… tovább.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.31. @ 12:38 :: Marthi Anna