Marthi Anna : Kaligráf érintés

lehet nem igyekezni valamiféle célhoz
lehet rizst válogatni kertet m?velni
szinte gondtalan lálálázva remeteként
kit a szomszéd barlang lakója kedvel
tealevélb?l bodzalekvárból a polc tele
saruján fényl? tudás arcán mindenek

 

 

Jól kezd?dik Anna, de valahogy mégsem érkezett meg a végére, nálad maradt a gondolat — pedig vannak benne szép szókapcsolatok — de ez még nem állt össze eggyé, nem állt össze verssé —

Legutóbbi módosítás: 2011.05.05. @ 07:21 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak