Ölelve érkezett,
befogadott magába
szavanként.
Ahogy a felh? átengedi a nap sugarait,
úgy tett velem…
Nevetve szólt hozzám,
der?s lett a pillanat,
nem múló színei, kezem kérik…
Rajzoljak bet?ket,
s ahogy nevetett…
-Pillantása megtalált-
szeme sarkában, valóság fészkelt.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.28. @ 05:48 :: Mudra Csaba
