Saját fotó
Hol máskor
csillogott
az ékszer,
fakóbb lett,
mint valaha,
nem pótoljuk
semmi pénzzel,
kopott kő lett aranya,
tenger mélyén
kavics vagyok,
lent ragyog még
holt színem,
de ha partra
vet a hullám,
nem vesz észre
senki sem,
mintha ködből
volnál Te is,
távoli vagy,
dzsinn-sziget,
hullámzunk,
mint könyv lapjai,
s kikötünk
a semmiben.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.04. @ 08:16 :: Péter Erika