hogy tágas fehér szobájába zárja
elaggott a tél jégcsap lábát levágták
csonkján távozik mankója napsugár
azt hitte szerelmével üldözte a tavaszt
hogy tágas fehér szobájába zárja
de a zsenge tavasznak hóvirág
nyújtotta át a mindent-nyitó kulcsot
——————–
István, szép, de mégsem érzem. Nem érzem benne a ritmust, a dallamot. Hiányzik bel?le “valami”.
A harmadik sorral – is – gondban vagyok:
– azt hitte szerelmével üldözi — de az nem derül ki, hogy mivel üldözte végül is, és ezért befejezetlennek érz?dik a gondolat, a vers — Igazán ezzel az “információval” nem lehet mit kezdeni — ott lóg a leveg?ben a gondolat —
