A testem ég a láztól, elhagy minden er?m
Mint a bársony, simogat az elmúlás
Közel a mennyország és lelkemben érzem
Mennyire megnyugvó nekem ez a pillanat
Sosem viseltem a giccset, most mégis csodás
A mennyország gyönyör?, íves aranykapuja
S mily gyönyör?ek most az angyalok
Rózsaszín a kékkel, fehér habok, aranykoszorú
Ellentmondásos mindez az életemmel
Küzdelem, er?, feszültség és odafigyelés
Állandó készenlét, harc, villámlás, háború
Most mennyire nincs szükség minderre..
Nem lehettem teljesen szabad a földön
Mert, er?s béklyókba fogták lelkemet
Én ezeket a béklyókat, vad lóként ráztam
De ennek mennyire nincs már jelent?sége
Nincs már mi számítson nekem
Pénz és vagyon, vagy a koldusbot
Szerelem, kéj, magány vagy gyönyör
Már csak ez a szép fájdalom gyötör…
Emlékszem, hogy utoljára
Egy szép nyári estén
Tábortüzet gyújtottam a földön…
Csodálva az égbe törekv? zsarátnokokat
Egy dübörg? katedrálist építesz magad körül
Sokakkal, akik úgy t?nt, életed részei lettek…
De ett?l a Mennyország sokkal magasan van
Alatta te, egyedül, mint egy Meztelen Angyal
——————————————————————————————
Szabályzatunkból:
Legutóbbi módosítás: 2011.05.11. @ 12:44 :: Simor IstvánA beküldött anyag közlésének el?feltétele, hogy a szerz? vállalja nevét és arcát, a mellékelt illusztráció pedig nem sért szerz?i jogokat. Jóllehet mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lehet? legtöbb alkotás megfeleljen a közléshez szükséges alapvet? követelményeknek, nincs arra garancia hogy egy alkotás megjelenik.
