papírhajó a tintaóceánban
lóbálom lábam a margón csücsülve
most satírozza isten a langyos naplementét
az árbócra is pacsmagol véletlen bel?le
lassan falja a tenger a csónakot
alig hogy rájönnék mi a nagy titka
megbocsájt hagyja hogy fogjam a kormányt
míg kimossa szívem a végtelen tinta
