kedves halott boldogság!
milyen kámpicsorba fagyott
mosolyod…
mint valami soha nem is mozgottról
pillanatkép.
merev folyamatosságban,
e pont, kicsit túl messze lév?
hideg, kék, tájkép a falon.
kiégett b?rfotelben veled szemben én,
‘az élet erjedt-szivarfüstös szalon’-
jában,
felbecsülhetetlen eszmei érték –
álló vagyon,
de most elcseréllek szalonnára(.)
Legutóbbi módosítás: 2011.05.01. @ 09:33 :: Szendrői Csaba