E képtelen világban
filmként futó képek
szalagján a sorsok
lassan összeérnek
vetítve az évek
villódzó montázsa
mindegyik egy cseppnyit
a tied vagy mása
színesek és fakók
fekete-fehérek
ahogy múló id?
próbálgatott téged
összerakni nincs mit
vágatlan kópián
káprázik már szemünk
s elhisszük jó irány
mit vélünk meglátni
nézzük hát s örvendünk
is talán hogy nem kell
fölvenni még egyszer
