Két kört rajzolt
a meszelt tégla
házunk oldalán a porba,
farkasfog, farkasfog,
sarkantyúka, tűzpiros.
Hol jár most az a nyár?
Apám kabátja
rongyokban.
Anyám ruhája
felmosó lett nemsokára,
két árva, állunk ott,
a Húgom – ma halott –
nincs a képen.
Később született.
Minden odalett azóta.
Elmerült világ,
démonok rágják
alvó hagymáját.
Nem kel ki tavasszal.
Kert, udvar, nyár, tavasz,
nem lett ugyanaz.
Elölről sem kezdhettem.
Apám nem vett
házat nekem.
Egyszer, virradóra
értem is eljöttek.
Gyorsan kiszámoltam,
hol a tizenkettő,
ki lesz a veszendő.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.11. @ 06:54 :: Takács Dezső
