Tiszai P Imre : Holt lelkek szava

Hangtalan mozdul vértelen ajkam
megrekedt gondolat várja a szép szót
csitult indulat akar még jót
ám mi kellett már mindent kimondtam
 
az utolsó, lázzal égő vallomás
elhallgatva bolyong, lezárt fejezet,
a kérdésre nem érkezhet felelet,
véget ért ez a hosszú utazás
 
jelbeszédet játszanak halvány árnyak,
elhaló szavak zuhannak pokolra,
imák, mik visszhangokkal égbe vágytak
 
most rózsafüzérként csüngnek ajkamon,
üres térben az érzések jéggé fagytak, 
lelkem vajúdik egy végső mondaton. 

Legutóbbi módosítás: 2011.05.02. @ 08:25 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén