Tiszai P Imre : Sercintünk egyet

Nyomtatás

Ma még a csonkra tört élet húz gipszcsizmát!

Rá se ránts, ha köröttünk kihűl a világ,

magunkra terítjük megkopott elveink foszlányait,

vagy betakarózunk a konvenciók rongyaival.

Lyukas zsebünkből kihullott az apró,

de kit érdekel, utolsó tétként

maradék hitünket piacra dobjuk.

Ha magányunk jégtömbbé fagy köröttünk,

rakunk tüzet hazugságainkból,

szerepjátékaink levetett gönceiből bűzlő máglyát,

és pőrén is kibírjuk a pokol barátságos melegéig.

Akad még dolgunk, míg löttyedt izmaink

meg nem adják magukat, vagy éppen

az idegpályák nem válnak zsákutcákká.

Egyszer úgyis végére érünk a forgatókönyvnek,

és mert a „halál” tábla végig a falon virított,

az utolsó színben eljön az,

de csendben, besunyít surranó pályán,

nem hülye lepelben, kaszával,

és akkor már nincs dolgunk tovább, 

csak sercintünk egyet az akarat még pislákoló tüzére.

Ma a csonkra tört élet húz gipszcsizmát…