— Sziasztok.
— Szia, Zimányi, hova, hova?
— A Rendőrségre.
— Mi van, átképzed magad? A Határőrség már nem felelt meg?
— Onnét kidobtak. Már nem vagyok raktáros.
— Hogyhogy?
— Az öreg Bécsi feljelentett, hogy lőszert rejtegetek, botrány lett, felmondtak, most megyek a Rendőrségre a végzésért. Egy éves REF-et adtak.
— Lőszert rejtegettél?
— Azt. Eredetileg azt írta a vén disznó, hogy biztosan fegyvert is, de a házkutatásnál csak egy darab AK lőszert találtak, azt tényleg én vittem haza. Mást nem.
— És ezt az öreg Bécsi honnét tudta?
— Honnét, honnét… mikor nem voltam otthon, mindig kutattak a szobámban a feleségével. Este meg hallgatóztak. Ott volt az ingek alatt, nem volt nehéz megtalálni.
— Még szerencse, hogy nem géppuskát lovasítottál meg. Minek volt neked egy AK lőszer? Most szereltél le, hát nem láttál eleget két év alatt? Nosztalgia?
— Ja, az. Csak úgy.
— Hát az albérlőt fegyelmezni kell, régi szabály.
— Te hülye, hát nem te mondtad az öreg Bécsi címét, amikor albérletet kerestem? Hogy a szomszédja vagy, hát egy ilyen ganéjhoz küldtél?
— Ganyéj Ganyéjovics Mocsodék. Fene tudta, hogy efféle ember. Amúgy mézesmázos.
— Ugyan, az előző lakóhoz is bejártak kutatni, elolvasták a leveleit, azért költözött el.
— Nem, tényleg nem tudtam ilyesmikről.
— Gyerekek, az mindig ilyen volt. Anyám mondta, hogy ezt a Széchenyi utcai házát is úgy szerezte, hogy odament bérlőnek, és kiintrikálta a tulajt. Annak volt valami ’56-os ügye, az öreg addig jelentgette, amíg jobbnak látta elköltözni, jó messzire onnét, a házát meg potyán megvette a Bécsi Jani bá’.
— Lótúrót adtam volna el neki.
— Nem tudta, hogy a Bécsi az, sumák módon csinálta.
— Hát ezt is, de a Rendőrségen megláttam a feljelentést, akkor kapcsoltam. Az öreg Underwood írógépén készült, felismertem, mert egyszer megkértem, hagy írjak rajta egy levelet, a c és v betűk más fajta gépről valók, kicsit nagyobbak.
— Van neki írógépe? Minek az neki?
— Minek, minek, azzal írja a feljelentéseit.
— Ezt a piszkot! Egy hivatásos mószeroló. Jól helyre kéne tenni.
— Be kell verni éjjel az ablakait.
— Nem, nem. Elkapni este a kocsmánál és jól megagyalni.
— Marhaság, hülye vagy. Mindjárt a Zimányit gyanúsítanák, elég egyértelmű. Nem hagynák annyiban egy régi, jó téglájuk bántalmazását.
— Gyerekek! Bekenjük a bringáját gépzsírral, centi vastagon.
— Mondom, hogy hülye vagy. Megnézik kik autószerelők, Laci mindjárt kibukik, mint Zimányi haverja, aztán megnézheti magát. Le akar lécelni, bent van az útlevélkérelme, folyton szimatolnak utána, már a városba sem mer kijönni, nehogy valamibe belekeveredjen, te meg betartanál neki.
— Megvan! A következőt kéne csinálni. Kikeresem a Fotoszövnél az öreg egyik igazolványképét, kinagyítom, csinálok róla másolatokat. Aztán bemegyünk a KISZ szertárba, a Kádár transzparensekről lekaparjuk a fejet, helyette beragasztjuk a Bécsi Jani bácsiét. Úgy se nézi meg senki, aztán két hét múlva a Május 1-jei felvonuláson végigcipelik az öreget a városon, mint pártfőtitkárt. Na?
— Te még nagyobb marha vagy, mint a Péter! Rögtön lebuknál, hát nyilván a KISZ tag fényképészek között keresnék a tettest. Ilyen hülyét!
— Akkor mondjál te jobbat, te nagyokos.
— Mondok is. És a hihető, meg kivitelezhető.
— No! Halljuk!
— Figyeljetek! Itt van ez a ligeti lesős, meg mutogatós szatír, akit nem sikerült még elcsípni. Holnap este a ligeti alsósoron, a padok mögötti bokroknál zajt csapunk, mintha a szatír mozogna a sötétben, a romantikázók biztosan rohannak rendőrért, gyorsan eltűnünk, és ott hagyjuk a bokorban az öreg barna svájcisapkáját. Azt mindenki ismeri, mert oda van nőve a fejéhez. Esténként mindig kint hagyja a teraszon, majd szépen elemelem. Aztán és is kiülök oda a Katival, hogy lássam, mi történik.
— Ok, ez tényleg jó. A vén mutogatós! Még ez is, nem elég neki az Underwoodos kielégülés.
… …
— Na mi volt?
— Nem jött be srácok. Megtalálták a sapkát, de az öreg Bécsi igazolni tudta, hogy akkor vendégei voltak. Sajnos zsákutca.
— A Zimányi?
— Hazaköltözött, a TSZ-ben van a csirketelepen, hetente jelentkeznie a kell a rendőrségen.
— Akkor most mi lesz? Valamit csak kéne tenni a vén gazemberrel.
— Kéne.
— Nekem van Bécsben egy rokonom, megkérem, hogy küldjön az öregnek valami fegyvert vagy lőszert a Vadászboltból, úgy is kiszúrják, aztán magyarázkodhat mire kellett neki. Na?
— Nem lesz jó. Mindenkiről mindent tudnak, azt is, kinek van rokona Bécsben, hogy ki a Zimányi haverja, csak összeállna a kép. Magunkat rúgnánk fenékbe. Ezt ne.
— Mondtam már, ruházzuk jól meg.
— Az huligánkodás, megtalálnának, légy nyugodt. Nem volna jó napod, az biztos.
— Figyeljetek! Van egy debreceni haverom, írógépműszerész. Szólnék neki, hogy egy olyan Underwoodon, mint a Bécsié, cserélje ki ideiglenesen nagyobbra a c és v betűt, aztán azzal írnánk feljelentést, mondjuk, hogy a párttitkár keféli a Fonoda igazgatónőjét, és mégis csak hallatlan erkölcstelenség, mindenki ki van akadva a városban, főként az igazgatónő férje, aki a megyei Polgárvédelmi parancsnok. Úgy lelövi majd, mint a sicc. Intézkedjenek. Persze elkenik a dolgot, de az csak érdekelni fogja őket, ki volt, aki írta, és az írógépet meg nyilván ismerik a sok feljelentés után. Azt gondolják majd, hogy az öreg rutinból mószerol. Aztán majd jól fenékbe rúgják.
— Ez nem is rossz.
… …
— Na, mi volt?
— Hát másnap elvitték az öreget meg a gépét is a Rendőrségre, indulásként kapott pár nyaklevest, aztán végül is megállapították, hogy nem azon a gépen készült, mert más jellegzetességek is voltak. De azért szíven ütötte nagyon, hogy egy becsületes élet után őrá névtelen feljelentő levelet fognak, így amikor visszakapta a gépet és hazamehetett, otthon mérgében bedobta a kútba. Ezt az öregasszony mondta az anyámnak a kerítésnél, meg hogy másnap már sajnálta Bécsi bá’, leengedte a létrát és gatyában lemászott érte. De eltört egy fok, lepotyogott a vízbe, közben a törött létrafok nagyjából kasztrálta az öreget. Valahogy kimászott, bevitték a kórházba, a zacskóját fél napig varrogatták a sebészeten. Idáig nem volt gyerekük, de most már biztosan nem is lesz.
Az Underwoodot meg mérgében szétverte egy ásóval, amikor három nap múlva kiengedték a kórházból.
— Az ilyen ne is szaporodjon! Meg írjon kézzel.
— Egy téglával kevesebb.
— Gondolod. A vér nem válik vízzé, tegnap láttam őt a Keravillban. Egy Erika írógépet vásárolt.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.07. @ 12:31 :: Torjay Attila